Zúg a szél, a táj sötét.
Minden léptünk emléket idéz.
Fagyott földön nyomot hagyunk,
De a holnap fénye, mi magunk vagyunk!
Bajtárs, még egyszer beállok közétek
Régi rongyaimat újra felveszem.
Együtt védjük álmunkat,
Hűség fűti minden szavunkat.
Bajtárs lépj! A szív dobban.
Napfény ragyog majd minden porban.
Zászló lobog, a remény él még,
A Don mentén örökké ég.
Ködbe merült közös szenvedés
Minden tekintetben ott a büszkeség.
Emlékek örzik minden utunk.
A jövőnk lesz, mit együtt alkotunk.
Hajnal jön, s a zaj elül,
Emlékekből szívünk felüdül.
Távolban vár az otthonunk,
Történelmünket így írja utunk.
Bajtárs lépj! A szív dobban.
Napfény ragyog majd minden porban.
Zászló lobog, a remény él még,
A Don mentén örökké ég.
Zászló lobban, szél viszi,
Hősök szívét ez erősíti.
A Don mentén, hol emlék él,
Napfény ragyog, a sorsunk él.
Bajtárs lépj! A szív dobban.
Napfény ragyog majd minden porban.
Zászló lobog, a remény él még,
A Don mentén örökké ég.
Könnyen el tudod felejteni a komor napokat,
Ha észre tudod venni a másik oldalról ragyogó napfényt.