Ha bátor lennék
Szaladnék süvítve
Felhőn túlra
Világnak végére
A nap helyett sütnék
A szél helyett fújnék
Számolnék hármat
Majd visszafordulnék
Ha bátor lennék
Pattannék magasra
Gonosznak kezéből
Igazát olvasva
Pördülnék százat
Szédülten szállnék
Ki eldobott
Hozzá mégis visszatalálnék
Ha bátor lennék
Maradnék örökre
Ártatlan földnek
Romlatlan gyümölcse
Napfényből ennék
Esőből innék
Semmiért cserébe
Mindent odaadnék
Ha bátor lennék
Nem vágynék tavaszra
Térdig a hóban
Ott lelnék vígaszra
Élném a percet
Lennék, mi volnék
A váratlant várva
A semmibe hullnék
Százfelé szélednék
Mindenhol ott lennék
Egy volnék mégis csupán
Egy cseppje a világnak
Mi lehullik s felszárad
Mégsem választ mást
Ha bátor lennék
Nem hinnék szavaknak
Egésznek szobrából
Gyér csonkot faragnak
Nézném a csendet
Zsebébe bújnék
Ki értene így,
Azzal összeborulnék
Ha bátor lennék
Nem félnék szeretni
Mindazt, mi elmúlt
S a jövőn csak nevetni
Pendülni halkan
Mint gitárnak húrja
S rozsdává lenni
Újra meg újra
Hajnalban ébredni
Madárszót ölelni
Átszelni minden határt
A szívemből sarjadna
Lépteim nyugalma
Béke fonna át