Már egy hang sem felelt,
rám senki sem figyelt
Vérszínű tűzvihar a csendre térdepelt
Fájt minden lépés,
nem hívott ébresztés, sem menekülés, eljött a számvetés…
Nem volt más, csak mi KETTEN
A tükör lett az én társam
KETTEN
Csak az én arcomat láttam
Száz évet dobtam el,
emlékek koptak el
Nincs szó, nincs érzés, nincs múltam senkivel
Fájt minden kérdés,
se választ, sem sejtést nem ad a menekülés, eljött a számvetés…
Így lettünk végül
Így lettünk csak mi KETTEN
A tükör lett az én társam
KETTEN
Csak az én arcomat láttam
KETTEN
Magamat még megtaláltam
KETTEN
Fegyvertelenül, meztelenül…
Az összes szó pihent, ami bent volt, mind kiment
Érintés nélkül romboltam szét mindent
Fájt minden légzés,
majd jött a földrengés, a nagy szabadesés, az újraélesztés
És eltűnt minden
Sötét lett minden
A tükörben nincs már kép
NINCS KÉP