Hazafelé úton, előzget az árnyékom,
Az ellentétem, mint teslának edison,
Ma nem iszom, mint a gerrison, beragadt sebváltóval haladok,
Azt kéri: nézz rám, de valamiért nem mozdul meg a szemem.
Ott vagyok, ahol akarok, oda tartok, ahova tartozom
A vonalon csakis úgy maradok, ha elengedem a kormányt.
Így mégis jobban látom, ahogy magamat az úton csak húzom,
De mást is cipel ez a táj, nem csak engem,
Szavak nélkül beszélgetünk az áramszünetben.
Benézek az ablakon, de csak magamat látom
A tévében adáshiba, az utcán lámpák égnek
Benned már megvan a plusz, bennem pedig a két mínusz,
A protonnak elektron, a botinak a dávid.
Ott vagyok, ahol akarok, oda tartok, ahova tartozom
A vonalon csakis úgy maradok, ha elengedem a kormányt.
Így mégis jobban látom, ahogy magamat az úton csak húzom
De mást is cipel ez a táj, nem csak engem,
Szavak nélkül beszélgetünk az áramszünetben.
Ahogy akarod, ahogy akarod, ahogy akarod még.
Így mégis jobban látom, ahogy magamat az úton csak húzom
De mást is cipel ez a táj, nem csak engem,
Szavak nélkül beszélgetünk az áramszünetben.