Te megjöttél és mindent felforgattál

Egy utolsó tánc még a holdfényben vár

Előző életből emlékszem rád

A neved a lelkemmel alliterált

És tudom hogy nincs semmi észérvem rá

De ha ránézek látom, hogy féltékeny rá

A fél világ, mert ő egy megfestett képzelet

Hogy mi jön most fogalmam sincs, kösz hogy kérdezed

Csak még egyszer közelebb

Húzlak, ma este még jók leszünk túsznak

Én foglya maradnék a multnak

De későre jár, és már ideje lenne hogy lassan elbúcsúzzak

Végleg, mert az amit legbelül érzek

Elszédít és lassan feléget, ha kell én még száz évig virrasztok minden nap esténként érted

Én odaadnék mindent, hogy safe placenek érezzem

És együtt öregedjünk meg egymás kezében

Ott kint a tornácon, az őszi fák alatt

És nem csak a múltunk lesz majd ami ránk maradt

A szemeidbe mindig belehalok, nem is érdemlem meg

Hogy lehetek ilyen bátortalan, még melletted

Hozzád vezet ez a lábnyom, amíg élek neked

Adok minden órát, nincsenek véletlenek

Én még egyszer közelebb

Húzlak, ma este még jók leszünk túsznak

Én foglya maradnék a multnak

De későre jár, és már ideje lenne hogy lassan elbúcsúzzak

Végleg, mert az amit legbelül érzek

Elszédít és lassan feléget, ha kell én még száz évig virrasztok esténként érted

Mert ő halk szavával bájol, elkísérnek a féltő szemek

Ha csak ő maradna nekem mától, többé nem lennének kérdőjelek

Többé nem, várnék mást