Szétválasztják az éveket
A zajtól száraz oszlopok
Hiányod fülledt melege
Mint szürke felhő elkapott
A nyüzsgő barlangok korát
Nézzük hogyan múlik el
Apákról olvadó mosoly
Négy fiú csak egy figyel
Végtelen tükörbe nézek rád
Vetíti ki a szanaszét álmokat
Arcod csillogó negatív
Csöndben tűri hogy másolat
És hiába nem hiszel bennem
Belenyugszom, hogy nem tettem beléd
Hidrogénből bűntudattá
Megmutattad nincs miért
Minden mi szép volt csalódás
A minden semmi észlelés
Sekély vizeket önmagát
Hosszú visszhang épp elég
Ébren elszenvedni azt, amit
Más álmában elkövet
Lakkozatlan koporsók
Fiát megbámuló tömeg