00:00/00:00
外链地址
https://www.eemp3.com/audiofile/22cfae33b7662b2e8c9d7a0cf8176f1a.mp3
点击复制Szűkös asztalok, színes gyógyszerek, az összes mérgező,
Félig otthagyott, másnap reggelek, nézik önmaguk,
Száraz ajkakon, szőrös emberek,
Az egyik én vagyok, a másik nem te vagy,
Úgy szeretném tönkre tenni, ami az enyém már nem lehet
Úgy szeretném, de inkább alszom a kanapén,
Mert mindig sírnom kell mikor, sírni látok másokat,
De félni nem tudok, csak magamtól igazán
A piros foltokat, a merev testeket, csöndben lépem át
A sárga lámpafény, a fákon megremeg, az üres szembogár
Rám figyel, de én, az utcán átmegyek, minden mozdulat
Szétesik mikor, az alkotó pihen, a gép már nem mozog
Úgy szeretném tönkre tenni, ami az enyém már nem lehet
Úgy szeretném, de inkább alszom a kanapén,
Mert mindig sírnom kell mikor, sírni látok másokat,
De félni nem tudok, csak magamtól igazán
A szemedbe nézek, másra gondolok,
Nézem azt ahogy, nem vagy önmagad,
Még ha megvisel is, holnap megteszem,
Betöröm az ajtót, semmi bűntudat,
A szemedbe nézek, másra gondolok, semmi bűntudat
Nézem azt ahogy, nem vagy önmagad, másra gondolok,
Még ha megvisel is, holnap megteszem, nem vagy önmagad,
Betöröm az ajtót, semmi bűntudat.
Úgy szeretném tönkre tenni, ami az enyém már nem lehet
Úgy szeretném, de inkább alszom a kanapén,
Mert mindig sírnom kell mikor, sírni látok másokat,
De félni nem tudok, csak magamtól igazán.