"hullik a cseresznyefa virága
hullanak a könnyeim a Tiszába
a szívembe lyukat mar a hiánya
nagy a világ, a babámnak nincs párja
hűvös az éj, de nem fázom
nem esik én mégis elázom
hullik a cseresznyefa virága
a babám
messzire ment, nem mehetek utána
üres a pad most hol együtt üldögéltünk
tavaszunk se lesz már úgy, ahogy reméltük
egy régi képen mosolya ragyog
nevét suttogják a virrasztó csillagok
zaklat egy dallam és bús harangszó kíséri
kérek egy felest, kimért pultos lány kiméri
sötét a vízpart, a léptemet se látom
Tisza ha elnyel, már azt se bánom
hullik a cseresznyefa virága
hullanak a könnyeim a Tiszába
a szívembe lyukat mar a hiánya
nagy a világ, a babámnak nincs párja
hűvös az éj, de nem fázom
nem esik én mégis elázom
hullik a cseresznyefa virága
a babám
messzire ment, nem mehetek utána
túl kevés voltam vagy csak másra vágyott
hogy ne csalódjak többé, inkább semmit se csinálok
ha eleget nem tettem, akkor felállok
és viszek a múlt sírjára virágot
csak hull a könnyem, ha a csillagokra nézek
azok meg jó magasról tesznek rá, mit érzek
az élet elfutott már egy másik világba
rohanok én is, csak a rossz irányba "