Gyerekkoromban a filmeket nézve
Könnyű volt elképzelni a világvégét.
Azt hittem gyors lesz, véres, heroikus,
Egy fel nem kavaró dráma,
Olyan mozi, amit háromszor nézel,
Mielőtt visszaviszed a tékába,
De most lennék inkább hősszerelmes,
Aki az erkélyedről bemászik,
A hálószobádba, hiszen odahívtál,
Azon a bizonyos első randin,
De nincsen erkélyed és a panel is nyolc emelet
És tudom, hogy együtt élsz anyáddal,
Aki halmozottan veszélyeztetett.
Rohadt unalmas a világvége,
Gyerekként a filmeket nézve nem így képzeltem!
Az életünk filmje nem visszaváltható,
Világvége,
Egy rongyos szalag, amit begyűr a magnó!