Kicsit törnék, zúznék
Ahogy kell, úgy van, úgy szép
Ez eszelős rosszullét
Józan vagyok, de full kész
A szeméttel egy konténer tele lett
Túl nagy a csend, bár én így szeretem
Volt már zaj kint eleget
Most meg a fejemben zajlik jelenet
Hűlt helye van a csontvázaknak a szekrényben
A szőnyeg alatt sincs para, megnéztem
Jól van ez így, nem feltétlen,
De ez a valóság ver képen, hogy
Mint ez a szoba, úgy kiüresedtem
Szarul csinálom, de ki ügyes ebben?
Nem is tudom, mit tettem vagy mit nem
Tettünk meg ketten
Hol van az már, hol van az már?
Amit mondtál, nekem is fáj
Hogy majd együtt megyünk, ha muszáj
Szépen, öregen, egymás után
Még mindig üresek az esték
Bennem a sok emlék
Boldog hogy lehetnék újra nélküled?
A magányom csendjét
Zárja be kelepcém
Szemeim elvesztették kicsit fényüket
Nem hallok madarakat, nem látok színeket
A saját gondolataim kikészítenek,
Hogy mi ezt késznek vettük, de hogy vehettük ezt? Hogy tehettük ezt? Hogy feledjük!?
Szép volt, ameddig tartott,
Vagyis hát szép volt, ameddig szép volt
Lassú víz így mosott partot
Tehetetlen vagyok és szétszórt
Ha kiöntjük a lábvizet, valaki ráfizet
Lassan múlttá válik ez
Nem is számít egy kicsit sem,
Akkor gondolni rá minek?
Hol van az a kéz,
Ami írta a mesénket?
Hol van az a béke?
Elvitted az enyémet
Légy a magadé
A sarokban még
Lehet egy-két kép
Már belepi a sötét
Még mindig üresek az esték
Bennem a sok emlék
Boldog hogy lehetnék újra nélküled?
A magányom csendjét
Zárja be kelepcém
Szemeim elvesztették kicsit fényüket