00:00/00:00
外链地址
https://www.eemp3.com/audiofile/bf9698f069a8fd534f6cf415e0d9ebe1.mp3
点击复制
A követ az vesse ràm
Te vagy tehát felettem a szeráf,
Ki se hall, se lát.
Álmodtam rólad, pedig sohasem láttalak!
Szőrös szörnyeteg ez a csupasz fák alatt.
Átlátszó kaméleon a víz tükrén.
A párhuzamosok végtelen körökké
Állnak össze, tök élesen tökéletlenek.
A halál csakis az örök élet része lehet,
Ahogy a vihar előtt szépen kisimulnak.
Annyi a sebhelyed, hogy már valami új vagy.
Sötét a lakásom, belső gangra néz,
Szemben a szomszédnak is pont olyan sötét.
Lelki társak vagyunk, hacsak nem tükörkép –
Ő nézi, ahogy nézem, én nézem, ahogy néz.
Vérszínű a fal, az égszínkék.
Külvárosi bensőség, belvárosi külsőség.
Úgy hagytam a lámpát, maradjon égve,
Éjt nappallá téve, az éjt nappallá téve.
A követ az vesse ràm
Te vagy tehát felettem a szeráf,
Ki se hall, se lát.
Egy kép egy erdőről, ahol soha nem jártál.
Soha nem nősz föl, eleget vártál!
Álmodtam rólad, pedig sohasem láttalak!
Szőrös szörnyeteg ez a csupasz fák alatt.
Átlátszó kaméleon vagy a víz tükrén.
A párhuzamosok végtelen körökké
Állnak össze, tök élesen tökéletlenek.
A halál csakis az örök élet része lehet,
Ahogy a vihar előtt szépen kisimulnak.
Annyi a sebhelyed, hogy már valami új vagy.
A követ az vesse ràm
Te vagy tehát felettem a szeráf,
Ki se hall, se lát.
Egy kép egy erdőről, ahol soha nem jártál.
Soha nem nősz föl, eleget vártál!