Véletlenül találkoztunk lent az után,
De éppen jött a villamos,
Valamit mondani akartál.
Véletlenül találkoztunk lent a dohányboltban,
A tárcám azt sem tudom, hol van,
Jó, ha azt tudom, én hol vagyok.
Mindegy, hogy kint vagy bent vagy,
Úgyis ugyanoda érsz,
Összekevered a jelened a múltad,
Ha magadról beszélsz.
Éppen megláttalak lent a dunaparton,
Ha nem hullámzol, látom magam benned,
Valamit mondani akartál,
Véletlenül találkoztunk lent a föld alatt,
Éppen ástuk a keszekusza alagutakat,
Amikben nem tévedünk el.
Mindegy, hogy kint vagy bent vagy,
Úgyis ugyanoda érsz,
Összekevered a jelened a múltad,
Ha magadról beszélsz.
Legyél te a szakadék, legyél te a hegycsúcs,
Legyél néha csak a tiéd, csak nehogy megcsússz,
Legyél te a szakadék, legyél te a hegycsúcs,
Legyél néha csak a tiéd, csak nehogy megcsússz
Azokon a szavakon, amiktől, már gyerekkorodban is féltél,
És ha minden jóra fordul, ne gyanakodj, nincs miért.
Legyél te a szakadék, legyél te a hegycsúcs,
Legyél néha csak a tiéd, csak nehogy megcsússz.